Aranynál
is drágább vagy nékem, az
Úrnak érted hálát adok.
Nyári
tűzben vagy a fagyos télben, nyomodban
mindig virág fakad:
Nyugalmat
találok közeledben, nyereség
nekem minden szavad.
Áldom
Istent érted éjjel-nappal, áldozatot
nem felejtem el;
Átadom
most e pár virágszállal, átadom,
mit szó sem mondhat el.
Messze
sodorhat tőled az élet, mégis
mindig gondolok reád;
Magammal
hordom szent örökséged, megőrizem
arcod mosolyát.
/Gerzsenyi László: Anyám/