Kedves Látogató!

Szeretettel köszöntelek a Halacska Református Óvoda Fehérke csoportjának blogján.(A Fehérke név az előző Felhőcske csoport új neve) Itt hasznos információkat olvashatsz a csoportunk életével, valamint tervezett programjainkkal kapcsolatban.

2013. október 5., szombat

OKTÓBERI PROGRAMOK



Október 7. -Nevelés nélküli nap- az óvoda zárva tart

Október 8. -Habakuk bábszínház- ára 600Ft.

Október 16. -Fényképezés az óvodában- Szép ruhát hozhattok a gyermekeknek

VÁLTOZÁS!!!!! 
A fényképezés Okt.15-én  /kedden/ lesz!
Szeretettel kérjük, hogy a gyerekek már reggel a szép ruhában jöjjenek be a csoportba!
KÖSZÖNJÜK!!!

Október 22. -Megemlékezés a Nemzeti ünnepről- szép ruhába jöjjenek a gyermekek

Október 31. -Megemlékezés a Reformáció ünnepéről- szép ruhába jöjjenek a gyermekek

November 1. -Mindenszentek napja- Szünnap, az óvoda zárva tart



2013. október 2., szerda

HALACSKA NAP

SZEPT. 28.-ÁN TARTOTTUK A HALACSKA NAPOT

Nagy izgalommal készültünk erre a napra, a gyerekek már reggel kérdezgették, mit fogunk csinálni, mikor kezdődik már a délutáni mulatság...
Vidáman telt a nap, láttunk bábelőadást, a Kukoricás játszóház maradandó élménnyel gazdagította a gyermekeket...Volt sok játék, arcfestés, érdekes feladat, és finom vacsora is készült a bográcsokban a szülőknek köszönhetően!!!
:-) 


 






















Nagy óvodások lettünk!

 Egy-két apróság, ami fontos lehet...

 
    Néhány szülő megkérdezte, mit kell tudni egy gyereknek, az óvodába kerüléskor. 
A színeket?  Verseket? Énekeket? ...vagy inkább semmit, nehogy előnyben legyen? 
 
Mindenképpen megkönnyíti mind a gyerkőc, mind az óvónők és a dajka dolgát, ha nem ismeretlenek számára a következő praktikus dolgok: 
 
- orrfújás.   Nem csak akkor kerül elő, amikor beteg a gyermek, hanem amikor elsírja magát valamiért - pl. elveszik a játékát, vagy épp hiányzik az anyukája.  
Nem a technikára gondolunk(bár sok esetben az jó lenne ha meglenne), hanem hogy a gyerek tartsa a zsebkendőt, és ő is dobja ki a kukába, ne a szülő. Vicces, de az első dolog, amit a gyermekek nekünk adnak, az nem a rajz, vagy puszi, hanem a használt zsebkendője.:-)
- Pohár használata. Nem csőrös pohár, hanem a rendes, amiből magunkra vagy az asztalra lehet borítani a folyadékot. A folyadékot, amit alapesetben meg kellene inni. Általában arra kérjük őket, hogy két kézzel fogják meg a poharat, igyanak belőle, majd tegyék vissza az asztalra. A másik eset, hogy az étkezések végén vigyék ki a tálalószekrényre.
- önálló étkezés. A gyerekek kapnak egy (fél) szelet kenyeret, vagy egy félbevágott zsemlét a tányérjukra. Nincs széttépkedve falatkákra, bele kell tudni harapni. (Megjegyzem, a kiflivel ez szokott sikerülni szinte mindenkinek.) És ez még a könnyebbik része, mert a kenyér és a zsemle puha.
- öltözködés. Ez nehéz. De minél több ruhadarabot tud egyedül fel- és levenni a gyerek, annál könnyebb dolga lesz. Ha a pólót-nadrágot-cipőt egyedül veszi, nyert ügye van. Nem csak egy átöltözésnél, hanem wc használat előtt és után is, ugye, ahol csak letolni-felhúzni kell(ene). HAGYJUK ŐKET ÖNÁLLÓAN ÖLTÖZKÖDNI!!!...még akkor is, ha ez sokkal tovább tart, vagy a finom kis puszikáival kikönyörgi az öltöztetést....
- a körülöttünk levő világ eszközeinek használata. Nem lehet jól megfogalmazni a dolgot, de ilyenekre gondolunk pl., hogy hogyan kell kinyitni és elzárni a csapot, lenyomni a kilincset, kikerülni az előttünk levő akadályt (fa, asztal, másik ember, stb.), fel- és lemenni a lépcsőn.
- a ruháknak is megvan a maguk helye. Általánosságban elmondható, hogy a gyerkőcök tudják: a játékokat a helyükre kell rakni. Ebben ki-ki kedve és türelme függvényében szokott is segíteni. Ugyanez nem mondható el a cipőkről és a kabátokról, pedig sok keresési időt és problémát meg lehetne spórolni, ha mondjuk már otthon is meg lenne az előszobafogason a gyerek saját helye és megszokná, hogy oda tegye a ruháját. Mert elteszik ők az óvodában is - de hiába van a jelük a polcon, a szomszédé is ugyanúgy megfelel. És ebből az lesz, hogy nincs a cipő a helyén, amikor kellene.
- ismerjék a dolgok "hivatalos" nevét is. Mit jelent az "ülj le". Azt, hogy "csüccs". Szóval a csüccs és társai: buksi, bibi (sőt, továbbmegyek: bibike), pocak, tentike, hami, iszi, pápá helyett időnként nyugodtan elhangozhat az ülj le, fej, seb, has, alvás, étel/egyél, innivaló, köszönj elnevezés.  
- és végül a legnehezebb dolog: sírás helyett mondják el a problémájukat. Persze nem arra gondolok, amikor mondjuk elesnek és fáj valamijük. Hanem pl. olyanokra, hogy megáll a gyerek és minden átmenet nélkül sírni kezd. És hosszú percekbe telik lenyugtatni és kideríteni, hogy igazából az a baja, hogy nem látja a tányért, amit el kellene vennie az uzsonnához. Mert ugye, otthon a szülő már egy ijedt pillantásból vagy egy kósza kézmozdulatból is tudja, ha valami nem stimmel, és tud rá reagálni. Jó, nyilván egy idő után mi is kiismerjük őket, de tudatosan el szoktuk várni, hogy szóljanak. Próbálják meg megfogalmazni, mi a gond. 

Tudjuk, ez így egyben sok és talán nagy önállóságot várunk el a gyerekektől, de az is biztos, hogy egy kiscsoportos képes ezekre (szokták is tudni egyik-másikat, ez tény, és szoktunk is örülni neki). Ha mindezek már többé-kevésbé rutinszerűen mennek, akkor mással sem kell foglalkozni, minthogy a gyerkőc jól érezze magát az óvodában és barátokat szerezzen (mert ezek még mindig sokkal fontosabbak, mint a színek meg a számolás).
 
A képek azonban magukért beszélnek, hogy a gyermekek milyen ügyesek, és "igazi" óvodások!!! :-)