Néhány szülő megkérdezte, mit kell tudni egy gyereknek, az
óvodába kerüléskor.
A színeket? Verseket? Énekeket? ...vagy inkább semmit, nehogy előnyben legyen?
Mindenképpen
megkönnyíti mind a gyerkőc, mind az óvónők és a dajka dolgát, ha nem
ismeretlenek számára a következő praktikus dolgok:
- orrfújás. Nem csak akkor kerül elő, amikor beteg a
gyermek, hanem amikor elsírja magát valamiért - pl. elveszik a játékát,
vagy épp hiányzik az anyukája.
Nem a technikára gondolunk(bár sok esetben az
jó lenne ha meglenne), hanem hogy a gyerek tartsa a zsebkendőt, és ő
is dobja ki a kukába, ne a szülő. Vicces, de az első dolog, amit a gyermekek nekünk adnak, az nem a rajz, vagy puszi, hanem a használt zsebkendője.:-)
- Pohár használata. Nem csőrös pohár, hanem
a rendes, amiből magunkra vagy az asztalra lehet borítani a folyadékot. A
folyadékot, amit alapesetben meg kellene inni. Általában arra kérjük őket, hogy két kézzel
fogják meg a poharat, igyanak belőle, majd tegyék vissza az asztalra. A
másik eset, hogy az étkezések végén vigyék ki a
tálalószekrényre.
- önálló étkezés. A gyerekek kapnak
egy (fél) szelet kenyeret, vagy egy félbevágott zsemlét a tányérjukra.
Nincs széttépkedve falatkákra, bele kell tudni harapni. (Megjegyzem, a
kiflivel ez szokott sikerülni szinte mindenkinek.) És ez még a
könnyebbik része, mert a kenyér és a zsemle puha.
- öltözködés. Ez nehéz. De minél több ruhadarabot tud egyedül fel- és
levenni a gyerek, annál könnyebb dolga lesz. Ha a pólót-nadrágot-cipőt
egyedül veszi, nyert ügye van. Nem csak egy átöltözésnél, hanem wc
használat előtt és után is, ugye, ahol csak letolni-felhúzni kell(ene). HAGYJUK ŐKET ÖNÁLLÓAN ÖLTÖZKÖDNI!!!...még akkor is, ha ez sokkal tovább tart, vagy a finom kis puszikáival kikönyörgi az öltöztetést....
- a körülöttünk levő világ eszközeinek használata. Nem lehet jól
megfogalmazni a dolgot, de ilyenekre gondolunk pl., hogy hogyan kell
kinyitni és elzárni a csapot, lenyomni a kilincset, kikerülni az
előttünk levő akadályt (fa, asztal, másik ember, stb.), fel- és lemenni a
lépcsőn.
- a ruháknak is megvan a maguk helye. Általánosságban elmondható, hogy a
gyerkőcök tudják: a játékokat a helyükre kell rakni. Ebben ki-ki kedve
és türelme függvényében szokott is segíteni. Ugyanez nem mondható el a
cipőkről és a kabátokról, pedig sok keresési időt és problémát meg
lehetne spórolni, ha mondjuk már otthon is meg lenne az előszobafogason a
gyerek saját helye és megszokná, hogy oda tegye a ruháját. Mert
elteszik ők az óvodában is - de hiába van a jelük a polcon, a szomszédé
is ugyanúgy megfelel. És ebből az lesz, hogy nincs a cipő a helyén,
amikor kellene.
- ismerjék a dolgok "hivatalos" nevét is. Mit jelent az "ülj le". Azt, hogy "csüccs". Szóval a csüccs és társai: buksi, bibi (sőt,
továbbmegyek: bibike), pocak, tentike, hami, iszi, pápá helyett időnként
nyugodtan elhangozhat az ülj le, fej, seb, has, alvás, étel/egyél,
innivaló, köszönj elnevezés.
- és végül a legnehezebb dolog: sírás helyett mondják el a
problémájukat. Persze nem arra gondolok, amikor mondjuk elesnek és fáj
valamijük. Hanem pl. olyanokra, hogy megáll a gyerek és minden átmenet
nélkül sírni kezd. És hosszú percekbe telik lenyugtatni és kideríteni,
hogy igazából az a baja, hogy nem látja a tányért, amit el kellene
vennie az uzsonnához. Mert ugye, otthon a szülő már egy ijedt
pillantásból vagy egy kósza kézmozdulatból is tudja, ha valami nem
stimmel, és tud rá reagálni. Jó, nyilván egy idő után mi is kiismerjük
őket, de tudatosan el szoktuk várni, hogy szóljanak. Próbálják meg
megfogalmazni, mi a gond.
Tudjuk, ez így egyben sok és talán nagy önállóságot várunk el a
gyerekektől, de az is biztos, hogy egy kiscsoportos képes ezekre
(szokták is tudni egyik-másikat, ez tény, és szoktunk is örülni neki). Ha
mindezek már többé-kevésbé rutinszerűen mennek, akkor mással sem kell
foglalkozni, minthogy a gyerkőc jól érezze magát az óvodában és
barátokat szerezzen (mert ezek még mindig sokkal fontosabbak, mint a
színek meg a számolás).
A képek azonban magukért beszélnek, hogy a gyermekek milyen ügyesek, és "igazi" óvodások!!! :-)
Szeretettel köszöntelek a Halacska Református Óvoda Fehérke csoportjának blogján.(A Fehérke név az előző Felhőcske csoport új neve) Itt hasznos információkat olvashatsz a csoportunk életével, valamint tervezett programjainkkal kapcsolatban.
